Befejező rész

ÁÁÁÁÁÁÁ! El sem hiszem, hogy megszületett Louisnak a kisfia,olyan csodálatos *-*

Köszönöm szépen, hogy itt voltatok velem, még annak ellenére is, hogy unalmas,és talán az egyik legrosszabb blogom lett. 

Köszönöma türelmeteket! 

All the Love Timii1D *-*

Eleanor és Louis a rajongók szidalmai miatt szakítottak. Louis nem tudott mit tenni a rajongók utálkozása ellen, hiszen fontosak voltak neki, ezek ez emberek. Ha kiírt volna valamit, se változott volna semmi. A rajongók egyszerűen csak nem tudták elfogadni, hogy kedvencüknek egy szép barátnője van.

Eleanor már nem bírta sokáig. Halálos üzenetekkel fenyegették, és az utcán is többször is letámadták Őt. Ez sok volt neki.

A szakítás nagyon megviselte Louis-t, hiszen 4 éve együtt jártak a lánnyal.

Louis teljesen összetört. Igaz, próbálta magár erősnek mutatni, de a rajongóknak is szemet szúrt a kedvtelensége. Az utcán nem mosolygott., és a mosolya sem volt őszinte. Ezek az emberek vették el tőle a barátnőjét, de közben ők adták neki a legtöbbet. Ebben a pillanatban vegyes érzelmeket táplált a rajongói felé, hiszen nem tudta, haragudjon, vagy hálás legyen nekik. Talán mindkettőt érezte.

Nem sokkal később a fiú egy bárban kötött ki, ahol azonnal helyet foglalt a pultnál és erősebbnél erősebb italokat rendelt, hogy elfelejtse szerelmét.

Már nem látott tisztán. Talán még felismert pár embert, akikkel az este szóbeelegyedett, de már nem volt magánál. Össze-visszabeszélt, és még verekedésbe is keveredett egy fiúval, akiről azt hitte, most Eleanorral van. Hallucinált.

Louis nem bírt védekezni, így a földre esett, véresen. Kórházba kellett szállítani. Mélyen legbelül remélte, eljön hozzá Ő, és mellette marad, de feleslegesen. Eleanor és Ő többé nem találkoztak, nem is hívták egymást. Barátai, Harry, Liam, és Niall a fiú mellett voltak, és sajnáltál őt, hiszen szerették a lányt, és szerették az életvidám Louis-t, aki most nem létezett. Helyette egy érzelmi roncs hevert előttük, és eleredtek a könnyeik. Megrettentette őket a fiú látványa. Nem bírták tovább nézni, ezért kimentek a kórteremből, egyedül Liam maradt bent, aki megfogta Louis kezét, és nem mozdult el mellőle. 

Tizenegyedik rész

Sziasztok!

Ennek a résznek, nem a hosszúságára vagyok büszke, hanem a tartalmát szeretem, és úgy gondoltam, nem írok bele többet. Majd a következőbe. Puszi nektek!

Eleanor Calder

A mai nap megint felvonulunk a kifutón. Már nagyon unom. Minden nap művigyor, és fárasztó járkálások, sminkelések, és egyre jobban semmit nem takaró ruhák. Lou iszonyatosan hiányzik már, és nagyon kíváncsi a meglepetésére. Remélem, eljön ide!

- Eleanor, esetleg, ma is meghívhatlak egy vacsorára? – kérdezte, Bryan, de én csak a fejemet ráztam. -. Nyugi, csak ez vacsora, nem lesz belőle nagy felhajtás.

- Az előzőből is elég nagy volt. Sajnálom, de nem ehet. Nekem barátom van, nem mehetek el más pasikkal csak úgy vacsorázni - hirtelen a legközelebbi falnak tolt, és az arcomhoz hajolt.

- Engem nem érdekel. a te kis meleg barátod! Akarlak! Akarom, hogy velem legyél! – mondta és az undorító száját az enyémekre nyomta. Nem tudtam szabadulni, hiszen erősen tartott. Féltem. Féltem, hogy megerőszakol, és tönkreteszi az életemet. Kiáltani nem tudtam, hiszen senki sem hallotta volna meg mindenki elment már. Már csak reményeim éltek, hátha véletlen felbukkan valaki, de nem jött össze. Bryan már elkezdte levenni a rajtam levő ruhát, majd a melltartómat is kikapcsolta, és azonnal kezelésbe vette mindkét mellemet.

Zokogtam.

Féltem.

Megaláztak.

Ujjaival belém hatolt, de még mindig erősen tartott, nem tudtam elmozdulni. Próbáltam csapkodni, rúgni, de nem ment. Akárhányszor megpróbáltam, csupasz testemet a nadrágja szíjával csapkodta. Majd belém hatolt.

Fájt.

Rettenetesen fájt.

Felordítottam.

Még egyet csapott a szíjával. Hirtelen kihúzta magát belőlem, majd még erőteljesebben visszatolta magát.

Nem bírtam tovább, elájultam.

Mikor felébredtem egy klórszagú helyen találtam magam. Mellettem Louis aludt, miközben fogta a kezem a bekötött kezével. Várjunk csak? Louis mit keres itt? És miért van bekötve a keze?

Épphogy csak megmozdultam, a fiú felemelte a fejét, és már fel is ült. Az arcán megszáradt könnyek hevertek, és ahogy észrevett engem. megint elindultak.

- El, én annyira sajnálom! Ha előbb érkezem... – akadt meg a hangja.

- Louis, nem a te hibád. Én voltam túl naiv. Te figyelmeztettél, hogy rám akar mászni. – bólintott, de nem szólt többet. Sok érzést ki tudtam szűrni az arcáról. Dühöt, szomorúságot, és fájdalmat.

- Mit csináltál a kezeddel? – tettem fel a kérdést. Nem igazán akar válaszolni, de percek múltán elmondta, hogy megverte azt a szemétládát, mikor észrevette, mit tesz velem. Azonnal feljelentette, és börtönbe csukják majd pár tárgyalás után.

- Ugye jól vagy? – kérdezte erőtlenül. Bólintottam, de legbelül tudtam, hogy sokáig fog ez kísérteni.

Tizedik rész

Louis Tomlinson

- Hé, Louis, állj meg! – kiáltotta Zayn. – Mégis hova mész?

- Beszélnem kell El-lel! El kell utaznom hozzá!- dühöngtem.

- Haver, mi van ha, csak vacsoráztak? Eleanor nem tudna téged bántani, nagyon szeret. Lehet, hogy csak valamit akart a főnökétől! – próbált nyugtatni.

- És a képek?

- Csak eltúlzod. Egy ember nevethet a főnökével is ugyanúgy, mint a haverjaival.

- Rendben, lehet, igazad van! Majd este, ha beszélünk, rákérdezek. Kösz, tesó!- pacsiztam le vele, és indultunk is vissza a Nando’s-ba, ahol már egy kisebb rajongó tömeg volt az asztalunk körül. A lányok fényképeket és aláírásokat kértek tőlünk, mi meg szívesen osztogattunk is, mindaddig, míg egy lány ki nem dugta a mellét a ruhájából és arra kérte tőlem az autogramot. Csak a fejemet ráztam erre a tettére. Nekem barátnőm, van a gyönyörű Eleanor Calder, és tudom, hogy ezt egy csomóan ellenzik, de nem érdekel. Szeretem Őt, a világon mindennél jobban, és ahogy hazaér, bemutatom a családomnak.

Eleanor Calder

- Bryan igazán nem kell ennyit fáradoznod!- próbáltam kedves lenni hozzá, hiszen nem akartam megbántani, na, meg hogy véletlenül kirúgjon, de nagyon zavart a közeledése. Ha most Louis it lenne, valószínűleg Bry már eszméletlenül feküdne itt.

- Jajj, El, csak vacsorázgatunk, ne aggódj! És amúgy is, egy munkát akartam neked ajánlani- felcsillantak szemeim, de egyben kérdést is sugalltak. Milyen munka? Hiszen most is dolgozom!- Arról lenne szó, hogy lesz egy kis buli a házamban két hét múlva. Szeretném, ha te szolgálnád fel az ételt, pár lánnyal, szexi fehér neműkben. Jól megfizetnélek érte. – Elgondolkodtam az ajánlatán. Mi baj lehetne abból, ha elvállalom? Itt sem különb felvonulni, mint ott. Itt is sok férfi bámul, meg mint valószínűleg ott is. Egyedül egy gondom van vele. Pincérkedni? Csak kihasznál? Bár mit várunk egy ilyen embertől?

- Rendben elvállalom!

- Szuper! Majd értesítelek a továbbiakról. Amúgy nagyon ügyes voltál ma! A legügyesebb! - szólt, de már nem tudtam odafigyelni, mert megláttam a híreket. Összeboronáltak minket! Louis-t mutatták még, aki látszólag nagyon kiakadt, majd a fanjait és egyet, ahol az egyik a mellét mutatja neki, de ő el is megy onnan. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, de legbelül, mégis emészt, hogy mit hihet most rólam. Vajon fel fog hívni az este, és meg tudjuk tárgyalni? Vajon haragszik rám? Vagy csak én strapálom túl a dolgokat, és nincs is semmi, és már alig várja, hogy beszélhessünk? És mintha csak olvasna a gondolataimban megszólalt a telefonom az Ő csengőhangjával, és azonnal fel is vettem.

- , El! – szólt bele.

- Szia Lou! Figyelj...

- Miért vacsoráztál vele? – szólt közbe.

- Louis, ő a főnököm, és felajánlott egy állást! Egy rendezvényen kéne pincérkednem, fehér neműkben, és még pár lánnyal egyetemben.

- Oké, értem. És elfogadtad?

- Persze, mi veszteni valóm van? Ugye nem baj?

- Nem! Csak féltelek! Félek, hogy kihasznál.

- Jajj, Lou, már régóta ismerem, és tudom, hogy nem.

- Rendben, szeretlek ám, tudod?

- Én is szeretlek!

- El?

- Igen?

- Holnap lesz egy kis meglepetésem! – mondta, az én szemeim meg elcsillantak.

- Már várom! Mennem kell Lou!

- Nekem is Kicsim! Szia! 

Kilencedik rész

Louis Tomlinson

- Szia, Kicsim, mizujs?- szóltam bele mosolyogva a telefonba.

- Szia, éppen most végeztünk. Nagyon elfáradtam.

- Elhiszem. Már alig várom a képeket! Remélem nem mutattál túl sokat magadból. Tudod, hogy utálom, ha...

- Igen, tudom, és a legkevesebb ruha az bikini volt, nyugi!- állított le nevetve, és annyira akartam látni most az arcát. – Lou, Most le kell tennem, a főnököm hív! Szeretlek!

- Én is szeretlek, majd még hívlak! – és letettük.

A stúdióban már mindenki várt rám, pedig csak pár percre mentem ki a mosdóba. Ezek szerint megint én következtem a dalok feléneklésében. Szuper!

Komótosan odamentem a mikrofon elé, felvettem a fülest, és elkezdtem énekelni. Egész végig Eleanor-ra gondoltam, és arra, hogy mennyire hiányzik.

- Oké, Louis, ennyi mára elég lesz. Ügyes voltál, pihenhetsz, mehetsz haza, vagy csinálhatsz bármit. Fiúk, ti is mehettek!- mindenki felállt, és indultunk hozzánk.

Én vezettem hazafele, a fiúk pedig röhögcséltek hátul, és folyamatosan piszkáltak. Szerencsémre az összes piros lámpát kifogtuk, szóval még több ideig el kell viselnem a haverjaimat.

- Lou, beugrunk egy Nando’s-ba? Éhen halok! – kiáltott előre Niall, én pedig sóhajtva egyet, bekanyarodtam a következő utcán és megálltam a barátom kedvenc étterme előtt.

Ahogy beértünk elfoglaltunk egy asztalt, és Niall már azonnal beállt a sorba, és rendelt. Remélem, nekünk is hoz valamit.

Pár perc múlva 5 teli tálcával tért vissza. Ebből Niall elvett kettőt, mi pedig osztoztunk a maradék kaján.

Nem tudtam sokat enni. Egyszerűen zavart az, hogy Eleanor nincs velem, és ezer százalék, hogy millió szexre éhes vadállat figyeli Őt tátott szájjal.

„-A világ legszebb modelljei, országról-országra járnak fellépni, Victoria Secret’s termékeket adnak el, és megmutatják saját szépségeiket a világ majdnem mindegyik kifutóján. Az érdeklődés efelé nagyon nagy, a jegyek csak úgy fogynak, mindenhol telt ház van.

Egy kicsit bekukkantottunk a modelleink életébe. Nézzék csak!

Eleanor Calder az ügynökség igazgatójával vacsorázott a minap, és úgy láttuk nagyon összemelegedtek. Mi úgy tudtuk a lány már foglalt, de ezek szerint Louis Tomlinson, a One Direction énekese, nem volt neki elég jó. Mindenesetre sok boldogságot nekik!”

Képeket vágtak be Eleanor-ról és ha még nem lettem volna így is elég dühös a hír hallatán, de ezek a képek, még jobban feldühítettek. Nem tusom, hogy ez mennyire igaz, vagy mennyire kacsa, de ezek után már nem hallgattam tovább a többi modellről szóló sztorikat, a srácokra sem figyeltem, az elsődleges célom az volt, hogy eljussak mindenáron a barátnőmhöz, és kiderítsem, mi is ez az egész, és miért tette ezt velem. 

Sajnálom!!

Sziasztok!
Sajnálom, de ugye egy ideje megint nem volt rész.
Tudom,azt hogy megígértem kommentben is de a tanulnivaló felhalmozódott . A következő héten már viszont lesz rész es tényleg nagyon sajnálom.

Nyolcadik rész

Eleanor Calder

- Louis, megtennéd, hogy lehozod a kék pulcsimat! Ja, és még a fésűmet meg a tőled kapott ékszereimet?- szóltam barátomnak, aki morogva tette meg újra és újra a fel-le irányt a lépcsőn.

- Tessék! Kell még valami?- tette fel a kérdést udvariasan megpróbálva, de inkább azt lehetett hangszínéből kivenni, már nagyon elege van belőlem.

- Nem, köszi! – sóhajtott. – Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – simítottam végig arcán, mire hunyta szemeit, és csókot adott kezemre.

- Én is szeretlek! – mondta, és megölelt. – De ha nem indulunk el most, le fogod késni a géped! – szidott le, és kezemből kivéve a táskát indultunk is a kocsihoz.

- Bébi, vigyázz magadra oké? Nem karok hívást kapni, egy ottani kórházból. – nevette el magát, majd még utoljára megölelt, megcsókolt és elengedett.

- Szeretlek! – mondtam neki és elmosolyodott.

- Szeretlek!- mondta, és elindultam a kapu felé, ahol felszállhatok a gépre. Hosszú út elébe nézünk.

Mikor megérkeztük Hollywoodba, és elfoglaltuk a hotelszobáinkat, végre volt időm és lepihenhettem. Gyorsan levettem ruháimat, letusoltam és egy bugyit meg egy pólót felvéve bújtam bele az ágyba, de előbb küldtem egy üzenetet Louis-nak, arról, hogy épségben megérkeztünk. Behunytam a szemeimet, és pár percen belül el is elaludtam.

Reggel egészen frissen keltem, de sietnem kellett, mert reggel nyolcra vártak lent reggelizni, és mivel ma divatbemutató esz, jó is lenne ennem valamit, nehogy elájuljak.

Az ebédlőhöz vezető út ne volt túl hosszú, pedig a szálloda legfelső emeletén lakunk, de a lift hamar jött. Az egyik emeleten beszállt egy srác, aki nagyon ismerős volt régebbről, de semmiképpen sem akart eszembe jutni, ki Ő. Mikor megfordult és megláttam szemeit, azonnal beugrott ki az. Semmit sem változott az óta, amióta szakítottunk. Ugyanolyan helyes, kicsit több borostával, és ahogy látom több pénzzel, hiszen egy ilyen öltönyt nem igen engedhetett meg magának, még anno.

- El? Te vagy az kicsi lány? Úristen, mennyire csinos lettél! – szólalt meg, Bryan, miközben szemeivel körbepásztázott.

- Szia, Bryan! Köszi, te is… egészen jól nézel ki. – böktem ki, és végre leért a lift a földszintre, majd szemeimmel már a többieket kerestem. Indultam is feléjük, de Bry megállított. – Igen? – kérdeztem.

- Nem sétálunk, mondjuk holnap a városban? Tudom, hogy nincs programod!- kacsintott és meg nem várta válaszomat, el is ment. Leültem a többiek közé, és elkezdtem enni a mennyei reggeliből.

- Jól van lányok, öltözzetek át, és irány a színpad. A sorrend megvan? – kérdezte a modell ügynökségünk igazgatója, mire mindnyájan bólintottunk. Izgultam, hiszen a színpadon való járkálás nem nekem lett kitalálva, de egyszer mindent el kell kezdeni, ráadásul még a ruha is elég sokat mutat belőlem, na és persze ez a hely is tele van férfiakkal.

Kiléptem a zenére é elkezdtem járni magabiztosan, műmosolyt ejtve, a színpad elején ráálltam másik lábamra, megfordultam és indultam vissza. Olyan mintha egy szépségkirálynő választáson lennék, csak éppenséggel most Victoria Secret’s fehér neműkben vonulunk fel és nem a nekünk tetsző ruhákban. Ez így ment még körülbelül fél órán keresztül, folyamatosan öltöztük át más és más ruhába, és indultunk el egymás után a lányokkal a színpadra.

Mikor végeztünk, kifújtuk magunkat, jött a dicséret, majd megjelent Bryan, aki,- mint kiderült-, az itteni modellcég vezetője.

- Ne felejtsd el a holnapi találkozót! – súgta fülembe, majd megint belém fojtva a szót elment. Miért nem enged megszólalni? Miért nem engedi, hogy válaszoljak meghívására? Semmit sem változott! Ugyanolyan akaratos, mint volt.

- El, keresnek! – kiáltottak, mire felkaptam a mobilt és mosolyogva vettem észre, végre felhívott. 

Hetedik rész

Louis Tomlinson

Szomorúan vettem észre, Eleanor, egyre jobban távolodik tőlem, pedig semmi okot nem adtam rá. Lehet a rajongók miatt? Igaz, azt mondta, nem szakítana velem miattuk, de ha az egyik, nagyon megbántaná, valószínűleg elhagyna.

- El, nem kérsz egy fagyit?- kérdeztem tőle, mikor megláttam egy fagylaltos boltot. Ránézett az épületre, felcsillantak szemei, de csak nemmel intett a fejével. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd megfogtam gyönyörű kezét, és magammal vittem. Tudom, hogy szeretne enni, imádja az édességeket, és sosem mondana nekik nemet. Mostanában eléggé félti az alakját, nem eszik sokat, és ez kezd megijeszteni. –El, válassz, annyit, amennyit akarsz, és ne tartson vissza az a gondolat, hogy a főnököd, vagy bárki, - aki megmondja a véleményét az alakodról, - szerint ebben túl sok a kalória. Kicsim, csodás vagy! Egyszerűen gyönyörű vagy, és ezt nem csak úgy mondom! Kérlek, a szívedre hallgass, és ne az eszedre, az mindig elbizonytalanít, rendben? – nyúltam arcához, és eltűrtem egy kósza tincset a szeme elől. Megpusziltam homlokát, majd megértve a szónoklatomat, 3 gombócot is kért, én pedig mosolyogva néztem, ahogyan elfogyasztja, a gyümölcs ízű, színes gombócokat.

- Te milyet eszel? – kukkantott át az enyémre.

- Karamellásat, citromosat, és mentolosat. Kérsz?- nyújtottam felé, mire szégyenlősen belenyalt, és megízlelte. Édes volt, ahogy nem merte bevallani, hogy finom volt.

Hazafelé, még az Ő kedvéért, bementünk egy bevásárlóközpontba, azon belül egy fehérnemű boltba, és már a neve láttán nyeltem egy nagyot. Victoria Secret’s.

- Hé, El, mit szeretnél itt? – kérdeztem Őt, de Ő csak átvett egy szatyrot a pénztárnál és már el is hagytuk a boltot. Eleanor elég titokzatos volt egész végig, és fogadni mernék rá, hogy a zacskóban lévő dolgok miatt. Biztos, hogy valami szexis fehérnemű van benne.

- Louis, este el kell mennem! Még az étteremben kaptam egy üzenetet, hogy ma van lapzárás, és muszáj bemennem a stúdióba. Ezért is kellett bemennünk a cuccokért. Nem haragszol? – nézett rám, én pedig elszomorodtam. Reméltem, hogy miattam vette őket, de gondolhattam volna, hogy a fotózásaihoz kellenek majd. –Ha gondolod, velem jöhetnél! Én agyon örülnék neki, és akkor jobban is menne a munka. – magyarázta, mire azonnal bólintottam. Ki az a hülye, aki ne nézné meg barátnőjét, miközben modellt áll? Én biztos nem, és különben is, ha bármi gond lesz, vagy ha rá akarják beszélni valamire, én megvédem Őt.

A fotózásra érve, azonnal letámadták Hercegnőmet, én pedig bevonultam hátra, és néztem az előkészületeket. Mikor El kivonult egy köntösben, nagyot nyeltem. Már alig vártam, hogy levegye és láthassam Őt. Beállt egy pózba, majd hirtelen ledobta magáról a köntöst, de nem arra számítottam, ami ott van. Egy csipkés melltartó, és egy hozzávaló bugyi volt rajta, amitől tátott szájjal figyeltem, minden egyes mozdulatát. Pár perc múlva megdicsérték, majd végzett is. Még mindig nyál csorgatva vártam rá, majd megjelent és egy csókot leheltem ajkaira.

- El, gyere még egy picit, kérlek!- szólalt, meg a fotós, majd bocsánatkérően, ment el. A beszélgetés elég hosszú volt, de mindenkin öröm látszódott, kivéve az én Szépségemen.

- Hollywoodba kell mennünk divatbemutatóra, majd Sydney-be. Lou, én sajnálom, muszáj mennem. Remélem, megérted! – jött oda hozzám, elszomorodtam, de egy percig sem jutott eszembe, hogy haragudjak rá, vagy megmondjam neki, nem mehet.

- Ez a munkád, még jó, hogy megértem.

- Akkor mi a baj? Olyan szomorú vagy.

- Az egyik, hogy sajnos nem tudok veled menni, turnézunk, pedig hidd el, hogy megnéznélek. A másik pedig, hogy sajnálom, hogy nem csak én láttam rajtad ezeket. Azt reméltem, majd meglepsz velük. De be kell, valljam, így is csodálatos vagy, és nem gondoltam volna, hogy ilyen merész ruhadarabokat is kész vagy felvenni. Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek! – nevetett. – Az ajánlatodat meg még meggondolom. Talán megkérem Őket, hadd legyenek az enyémek. Na, mit gondolsz?- csak hatalmas szemekkel bólintottam, és már mocskos gondolatok jártak a fejemben, arról, hogy ebbe fog feszíteni lőttem, hogy levehetem őket róla, és, hogy milyen kibaszott jól néz ki bennük.